14.rész - Felkérés a táncra

 Sziasztok!

Itt az új rész! Nem annyira hosszú de most ezt dobta a gép :) 

Még mindig nem komiztok pedig jól esne :( 

De azért szeretlek titeket!:)

 Catalina Pierce

Néha a jó dolgok teljesen elfeledtetik veled a rossz dolgokat. Mintha köddé válnának. Valójában tudjuk, hogy vannak problémák, de nem foglalkozunk vele. Egyszerűen leköt a boldogság. A nevetés és vidámság beárnyékolta világ szép és meseszerű, bárcsak sosem kéne felébredni belőle. Bárcsak örökké elvakítana a rózsaszín árnyék. És az árnyvilágban csak ketten létezünk; én és Ő. Számomra ez a tökély. Viszont, ha valaha is kilépünk az árnyakból, ha valaha felébredünk a problémák csőstül ránk szakadnak. Nincs menekvés, szembe kell nézni és döntést hozni, mihamarabb. Több időt kellene fordítani a problémák megoldására vagy időt hagyni az árnyvilágnak? Egyszer úgyis összeomlik, de nem mindegy, hogy melyik. A valós életünk, avagy a hamis. A valós, amely kitaszít minket, játszadozik velünk,  fájdalmat okoz. A hamis, amely elfogad bennünket, törődik velünk, és megszépíti a mindennapokat. A válasz korántsem annyira egyszerű, mint amilyennek tűnik.

*

-Hová mész?-suttogja Zayn, elterülve, a hangja meglehetősen álmos.
-Bármennyire is fáj itt hagyni egy igazi szexistent, most már muszáj dolgoznom is.-válaszolom neki, de úgy tűnik nem érdekli. Karját még szorosabban fonja körém, és nem enged elmenni.
-Zayn! Engedj el.-nevetek kissé, de komollyá válok, ahogy észreveszem nem hallgat rám.-Most!-a hangom kedvesből sürgetőbe megy át.-Zayn két hete nem voltam dolgozni, csoda, hogy még van munkám, a főiskoláról meg ne is beszéljünk.-hadarom el hitetlenkedve, de mindhiába. Zayn makacs, mint az öszvér.
-Shhh! Aludj inkább! A tegnap éjszaka után hogy a fenébe nem vagy fáradt?-néz a szemembe és egy önelégült mosoly terül el az arcán. Elpirulok, majd beleütök a vállába.
-Sietek, ígérem!-nyafogok.
-Nem kell dolgozni menned, Lina!-csukja be a szemét, láthatólag nem érdekli ez az egész. Vagy csak nem érti.
-Pénzre van szükségem, különben oda a fősuli, a lakás és az életem is.-suttogom, nem merem hangosan kimondani a félelmeimet. Sosem mertem.
-Van pénzem, ezáltal neked is van!-feleli teljes sértődöttséggel, mintha ez egyértelmű volna.
-Mi?-a szemeim kikerekednek, nem hiszem el, hogy ezt mondta. Zayn végre rám néz, és várakozóan oldalra dönti a fejét.-Az egyetlen dolog ami nem kell tőled az a pénzed!-mondom mire átölel.
-Akkor sem mész el!-szorosan tart miközben foggal-körömmel harcol.
-Ki fognak rúgni.-sóhajtok, majd elfordítom a fejem. Sosem szerettem az anyagi helyzetemet vitatni, mert a pénzszerzési szokásaim a múltban kissé furcsák és gusztustalanok voltak. Végre dikerült megtalálnom a helyes utat. Nem engedem,  hogy újra Fradhez kelljen rohannom kölcsönért. Felé fordulok, és a szemébe nézek.
-Ki kell fizetnem a tartozásomat.-aggodalmam nem múlik el és kissé ideges is vagyok. Zaynnek valószínűleg sosem kellett azon gondolkodnia, hogy miből fizeti ki a számláit vagy esetleg, hogy mit fog enni holnap. Nem érti meg a helyzetem, nem egy közegből valóak vagyunk.
-A világ leghíresebb bandájának egyik  tagja vagyok, Catalina. Annyit keresek egy hét alatt mint más egy év alatt...-neveti el magát, bár ez számomra nem annyira nevetséges. Míg Ő csak énekelget és elugrálgat egy hatalmas színpadon, mások éheznek és örülnek, hogy van fedél a fejük fölött. Legszívesebben a fejéhez vágnám, hogy Ő ezért a pénzért nem dolgozott meg eléggé, és én pedig tisztességes két kezű munkával akarom keresni a pénzt. A fene nagy büszkeségem a semmire...-Gyere már ide!-suttogja és a nyakamat kezdi csókolgatni. Szerencséje, hogy sosem tudok neki ellenállni. Halk sóhaj hagyja el az ajkaimat mire felnéz és megcsókol. Ez a csók intenzív és lágy, felkérés a táncra. Már ha értitek mire gondolok.

*

-Kezdem azt hinni, hogy csak azért vagy itt mert szegényes volt a szexuális életed. Ugye nem csak szexre kellek, mert ha igen, akkor azt nagyon de nagyon megbánod, Zayn Malik!-fenyegetem meg nevetve és közelebb bújok hozzá. Hirtelen felnézek rá, várakozón, mire Kajánul vigyorog és megmarkolja a fenekem. -Szóval igen?-húzom fel a szemöldököm.

-Az ágyban való teljesítményed csak egy ok a sok közül amiért szeretlek és veled akarok lenni.-mosolyogva válaszol, mire érzem, hogy az arcom lángra kap és az ismerős érzés söpör végig rajtam. Megcsókolom Zaynt, majd a mellkasára hajtom a fejem és a szívverését hallgatom. Hmm cseppet sem ver olyan gyorsan mint tíz perccel ezelőtt. Vele egy teljesen új dolgot ismertem meg, amire mindig is vágytam; a szerelmet. És Vele együtt egy új helyre kerültem, nem nem az égi paradicsomba, annál sokkal jobba. A vágyak börtönébe.

.

13. rész - Sötét múlt

 Sziasztok!:)
Itt a viszonylag hosszú, új rész :) Jó lenne ha kapnék visszajelzéseket, mert eltűntetek :/ Kommenteljetek kérlek! Imádlak titeket xx

 

Catalina Pierce

Nincs jobb érzés annál, amikor annak a férfinek a karjaiban ébredsz akit a legjobban szeretsz. Érzed az illatát, amely tébolyít és már a lételemeddé vált. Hallod a szuszogását és a szívét dobogni lassan, egyenletesen. Látod, amint az arca nyugodt, miközben az álomvilágban járkál békésen. Titkon reméled, hogy benne vagy az álmában, hogy benne vagy az életében. Legalább annyira amennyire Ő a tiédben. A testetek összesimul a bőrötök égető érzést nyújt. Összeforrtok. Reméled, hogy ez mindig így marad. Most, holnap, egy hét múlva, örökké. Ő a részem. Nélküle üres az ágy, ízetlen az étel, unalmas a film. Tudok mással nevetni, mással enni, mással szeretkezni, de vele vagyok otthon, bárhol is legyünk a világban. Belém égett az arca, vele vagyok egész. Hozzá vagyok kötve, valami láthatatlan szállal, jó erősen. 

*

A könnyeimmel küszködve állok a kicsiny nappaliban és a kezemben tartom a közüzemi számláimat. Kinyitom a hófehér borítékot, és a vastag, dőlt betűsorra nézve, azonnal elkap a sírógörcs; Haladék megtagadva. Már egy hete, hogy kérelmeztem a haladékot, de nem kapom meg. Mihez kezdek most. Nem csúszhat ki a lábam alól a talaj. Nem engedhetem meg újra. Először kölcsönt kell kérnem, gyorsan, aztán visszamenni dolgozni. Viszont ha nem teszem... kikapcsolják az áramot és ki is lakoltathatnak. Nagyon sok pénzzel vagyok elmaradva. Gondolkodás nélkül megszületik a döntés a fejemben, majd a táskámat a vállamra kapva elindulok. Ha bankba mennék, valószínűleg egy-két hónap múlva kapnám meg a kért összeget, de nincs annyi időm. Nincs más választásom, csak.... Szörnyülködve fordulok be az utcába. A bűnözések, könnyek, kétségbeesés utcájába. Ebben a negyedben laknak az uzsorások. Kölcsönt adnak, majd pofátlan módon a dupláját, vagy a tripláját kérik vissza a kölcsönnek. A szemetek tudják, hogy nagyon sok ember rászorul a pénzre, minél hamarabb. Illegális, tehát nagyon óvatosnak kell lenniük, és valójában nekem is. Ha valaki nem fizeti vissza időben a pénzt, azt jobb esetben megverik, rossz esetben pedig halál vár rá... Ezt sokan nem gondolták volna a békés Anglia fővárosáról, de amint a nap lemegy, az ördög szolgái itt is felébrednek. Bekopogok az ismerős ajtón, majd a komor arcú Frad ajtót nyit. 

-Oh drága, drága Catalina! Mi szél hozott erre felé? Azt hittem komoly munkád van és jól megvagy.-néz rám meglepetten a velem egy idős fiú.

-Nos, eddig jól megvoltam...-húzom a szám, majd a cipőm orrát kezdem kémlelni.

-Mennyi kéne?-rezzenéstelen arccal kémlel, a válaszomat várva.

-900 font.

-Gyere be.-vonakodva lépek be a házba, és emlékképek ezrei törnek rám. Nagyot nyelek, hátha letudom nyelni a sok fájdalmat és megaláztatást amit ebben a házban kaptam. Leülök a hatalmas díványra, de amint eszembe jut, hogy mit is csináltam itt azonnal felpattanok és undort érzek. 

-Itt van!-adja a kezembe a nagy köteg pénzt Frad, majd leül.

-Két hetet kérek Frad! Két hét és visszakapod a pénzed kamatostul!-jelentem ki komolyan.

-Tudod, hogy Te máshogy is tudsz fizetni!-áll fel majd közelebb jön, és hideg kezével megérinti az arcomat. Borzongás fut végig rajtam.

-Az már a múlt!-válaszolok idegesen, majd hátrálok egy lépést.

-Ne élj a múltban Catalina!-nevet fel nagyképűen. Legszívesebben felképelném.

-Mi? Én..Én nem élek a múltban.-mentegetőzöm.

-Hisz itt vagy!-húzza önelégült mosolyra a száját. Sarkon fordulok majd elmegyek a helyről, amit annyira utálok. Nagyjából két éve költöztem Londonba. Nem volt pénzem, otthonom, és munkám se. Frad talált rám, egy helyi hajléktalanszállón és elvitt magához. Egy ideig fizette az iskolámat, a lakbéremet és minden kiadásomat ő állta, puszta kedvességből. Aztán egy nap megfenyegetett. Megfenyegetett ha nem kezdek el törleszteni megölet. Nem tudtam neki fizetni, hiszen lett munkám, de nem kerestem sokat. Ezért megegyeztünk. Ha kedve volt egy kis hancúrozáshoz, felhívott és ha nem akartam magamnak rosszat, muszáj volt mennem. Muszáj volt neki adnom a szüzességem, és muszáj volt hagynom neki, hogy játékszerként bánjon velem. Mikor megelégeltem mindezt, összeszedtem magam és kinyögtem neki a tartozásomat. Azóta nem találkoztam vele, egészen mostanáig. 

12. rész - Vegyes érzelmek

 Sziasztok!:) Meg is jött a következő rész kisebb kihagyás után, ami azért történt mert minden nap palotás táncpróbám van, és nyelvvizsga előkészítő meg hasonló  fárasztó dolgok :( És ha hazaérek, akkor is csak tanulok szóval nincs túl sok időm. Viszont! Ez meg fog változni jövő héttől! Köszönöm a feliratkozókat, nagyon jól esik! Hagyjatok kommentet a rész minőségéről, hiszen kapkodva írtam. A helyesírási hibákért ne haragudjatok! Köszönök mindent!

Zayn Malik

Hihetetlen, hogy egy kép vagy akár csak egy szó mennyi emléket rejt magában. Jót és rosszat egyaránt. Egy képen bárki lehetsz, hisz egy képről nem tudják leolvasni a benned lévő érzelmeket. A szavak is hasonlóan működnek. Sosem tudhatod mi áll egy egyszerű "szia" mögött, és minden kimondott szó után van mit félreérteni. Mindig is tehetséges voltam a képek elemzésében, és most örülök, hogy Lina szobájában ezret találok. A képek minősége egészen a régi stílusú fekete-fehérig nyúl vissza. Mosolygós kisbaba volt és rettentően kék szemű. Már kislányként is nagyon szép volt és tinédzserként káprázatos. Mint most. Sok fotót találok a barna hajú lányról, akivel nemrég találkoztam, és sokat Fluffyról a régi kiskutyájáról. Egy képen nagyon megakad a szemem. Egyedül áll, egy barna keretben az íróasztalon. A kezembe veszem majd közelről megvizsgálom. Catalina áll középen, bal oldalán egy szőke hajú fiú, és a jobb oldalán egy idősebb férfi. A fiú kiköpött mása Linának, valószínűleg testvérek. A férfi is hasonlít rájuk, de jóval idősebb. Az apjuk lehetne, és nyilvánvalóan az is. A két testvér arcán egy fáradt, ám őszinte mosoly pihen, amíg a férfi arca megviselt és búskomor, viszont egy gyenge mosoly az ő arcán is fut, de nem túl igazi. Percről percre egyre jobban kíváncsi leszek a szőkeség múltjára, családjára, és valójában mindenre ami hozzá kapcsolódik. 

*

Elmélkedve terülök el Lina ágyán, és várom, hogy végre megjelenjen. Képtelenség ilyen sokáig a fürdőszobában tartózkodni, még egy nőnek is. Aggódva sietek ki a fürdőszobához, de az ajtó előtt megtorpanok, mivel illetlenség lenne bemenni kopogás nélkül. 

-Lina! Minden rendben?-kérdezem, éllel a hangomban, az idegesség kezd eluralkodni rajtam. Kétségbeesek, mikor nem jön válasz.-Na jó, bemegyek!-jelentem ki, azonban még várok, hátha megszólal. Kinyitom a fatákolmányt, és az ijedségem pillanatok alatt elmúlik, meglátván; csak elaludt. Halkan lépek oda a kádhoz, majd megcsodálom. Igen valóban megbámulom a meztelen testét, de hihetetlenül tetszik minden egyes porcikája, úgyhogy inkább csodálásnak nevezem. Az arcára vezetem a tekintetem. Nyugodt, és enyhén, de mégis láthatóan piros. A lehunyt szemei megviseltek. Ezek a sírás jelei. Összeszorul a szívem, és késztetést érzek arra, hogy behúzzak saját magamnak, amiért ezt tettem. Viszont most van alkalmam a jóvátételre, és boldoggá fogom tenni ezt a lányt. A szemeim az alsó testére vándorolnak, akaratlanul is megnézem a combját. Hirtelen veszem észre rajta az apró tetoválást. Egy szó; vágyak. Hihetetlen, hogy még nem láttam! 

Villámcsapásként tör rám a tudat, hogy valószínűleg a víz kihűlt, és a szöszi meg fog fázni. Gondolkodás nélkül nyúlok a háta mögé, és a térdhajlata alá, majd felkapom a könnyű testét. Ébredezni kezd, majd mikor kinyitja a szemét teljesen ledöbben, látszólag azt se tudja hol van. Lassan lenéz magára majd a karjai eszméletlen sebességgel fonódnak a mellei köré.

-Semmi olyan amit még ne láttam volna.-kuncogom, majd a szobájába érve, óvatosan az ágyra helyezem. Félek durva lenni vele, hiszen olyan vékony és törékeny. 

-Ne haragudj, nagyon fáradt vagyok.-ásít, majd a takaró alá bújik, nem törődve azzal, hogy vizes és pucér. Ez tetszik.

-Nem bánod ha veled alszom?-kérdezem, és már mellette is vagyok. Egy apró csókot nyomok a homlokára, majd felülök és levetkőzöm. A nedves ruháimat hanyagul a földre dobom, csak a boxer marad rajtam. Visszafekszem a szöszi mellé, aki máris mélyen alszik. Végigsimítok az arcán, majd egy puszit hagyok a száján. Betakarom magam, majd átölelem Linát.

 *

Ahogy a nap felkel, én még mindig nem alszom. Túl sok gondolat rejlik az elmémben és nem tudok tőlük eltekinteni. Vegyes érzelmek szaladgálnak bennem; Gyűlölet, szeretet, kétségbeesés, hiány, bizonytalanság. Gyűlöletet magam iránt érzek, amiért nem tudom eldönteni, hogy mit is akarok. Szeretetet táplálok a lány iránt aki most a karjaimban pihen ártatlanul és összetörten. Én törtem Őt össze! Kétségbeesett vagyok a jelenlegi helyzetem miatt, és Perrie miatt. Mégiscsak vele éltem le az életemből két évet. Vele sem tehetem ezt... Hiányzik a hangja, az arca és a szeretete. Bizonytalanság az egész életem...

11. rész - Válasz

 Catalina Pierce

A közelsége megnyugtat. Hallgatni a szívdobogását és a szuszogását, mélyen beszívni férfias illatát és érezni az ujjait gyengéden belemélyedni a derekamba. Mindezek apró dolgok, de nekem mégis olyan sokat jelentenek. Nem is tudom, mit érzek… A karjai között mindent elfelejtek. Elfelejtem, hogy mennyire megbántott és hogy mennyire haragszom rá. Valójában összetört, de ezt egyetlen öleléssel elfeledtette velem. Már vagy két órája ülünk ugyanabban a pózban, csak Hailey távozását vettük figyelembe, és a csend kezd kicsit kínossá válni. -Zayn! Miért jöttél, eredetileg?-teszem fel az első kérdést, ami eszembe jut, és a szemeibe nézek. Ó, Istenem azok a gyönyörű mogyoróbarna íriszek! -Nem fontos!-a tekintetéből üvölt, hogy nem mond igazat. Hirtelen fordulok át lovagló ülésbe, így szembe kerülve Zaynnel. Két kezem közé fogom borostás arcát majd, apró puszikat hagyok az állkapcsán és a szája szélén, de nem csókolom meg. Zayn nagyot sóhajt majd viccesen csücsörít, mire egyszerűen megrázom a fejem. -Mond el!-ejnye-ejnye Catalina, aki kíváncsi hamar megöregszik! -Jól van elmondom, csak csókolj már meg!-hangja hisztérikusan cseng, de azonnal teljesítem a kívánságát. Mikor szétváltunk várakozóan néztem rá, és vette a lapot. –Meg szerettelek volna kérni téged…arra, hogy….-kínzó lassúsággal dadog, az idegeimre megy. -Nyögd már ki!-vágok közbe mosolyogva. -Fogadj be… -lenéz a combomra, mintha szégyellné magát. –Nincs hova mennem… -Ó, tehát a nagy Zayn Maliknak nincs hová mennie… Lássuk mit is tehetnék érted… -pattanok ki az öléből. -Elég kényelmes ez a kanapé!-játszom a flegmát, ezzel idegesítve Zaynt. Elérem a célom, az arca megfizethetetlen látványt nyújt. –Na, jó most komoly leszek! Itt maradhatsz, egy feltétellel!-mosolyom még szélesebbé válik. -És mi az?-érdeklődik Zayn kicsit ijedten. -Énekelj nekem!-nézek rá, bevetve a hírhedt kiskutya szemeket. Zayn lágyan elmosolyodik, majd gondolkodás nélkül énekelni kezd.

„Your hand fits in minelike it’t made just for me, 

but bear this in mind it was meant to be,

 and I’m joining up the dots with the freckles on your cheeks

, and it all makes sense to me” 

 Zayn önelégült mosollyal az arcán sétál oda hozzám majd a derekamra csúsztatja a kezeit. -Miben vagy még jó?-kérdezem mélyen a szemébe nézve. -Hogy érted?-nyom egy lágy csókot a homlokomra. -Úgy értem, tökéletes vagy! Eltekintve arról, hogy egy seggfej voltál, törődő és gyengéd vagy, jól nézel ki, eszméletlenül jól csókolsz és még az ágyban is csodás vagy!-hadarom el, nem figyelve mit is mondok. Amint a kimondott szavaim elérnek az agyamig, lángba borul az arcom, érzem hogy azonosítható lennék egy paradicsommal. Zayn azonnal kuncogni kezd és még szorosabban magához húz. A fülemhez hajol, majd csábítóan suttogni kezd. -Csak téged akarlak!-érzékien csókolgatni kezdi a nyakamat. Lassan nyúl a pólóm alá, forró kezei azonnal megtalálják a mellemet, köszönhetően a melltartó hiányának, amiért piszkosul átkozom magam. Ajkai rátalálnak az enyémekre és gyengéd csókcsatába kezdünk, nyelveink táncot járnak egymással. Kábítóan jól csókol.

*

 A nap többi része unalmasan telik, és -számomra- gondolkodásmentesen. Mikor beesteledik, kikászálódok Zayn karjai közül majd a fürdőszoba felé veszem az irányt. Forró vizet engedek a kádba és fáradtan nézem, ahogy az átlátszó víz belezúdul. Olyannyira átlátszó mint amilyen én voltam ezelőtt. Gyorsan lekapkodom a ruháimat majd beszállok a vízbe. Sziszegve dőlök hátra, ugyanis égeti a bőröm. Az égető fájdalom össze sem hasonlítható azzal, amit akkor éreztem mikor megtudtam, hogy Zayn hazudott nekem. Azt hittem tovább tovább tudok lépni ezen, de úgy tűnik egyenlőre nem. A könnyeim akaratom ellenére csúsznak le az arcomon. Túl hamar bocsájtottam meg Zaynnek, elhamarkodottan döntöttem. Már megint. 

Valószínűleg nem kéne vele szóba állnom, figyelmen kívül kéne hagynom a létezését. Viszont abba belepusztulnék. Nem értem magam. Miért zavar ennyire, hogy átvert? Miért? Hiszen nem is vagyunk együtt... Az agyamtól és a szívemtől egyaránt kapom meg a választ; Szerelmes vagyok belé.

10. rész - Elég jó magyarázat

 Zayn Malik

Valójában a remény az élet szimbóluma. Gondolj csak bele; egész életedben reménykedsz. Kisgyermekként reméled, hogy szuperhős leszel vagy autóversenyző. Tinédzserként reménykedsz, hogy a szüleid minden buliba elengednek, és nem tudják meg azt a sok elégtelent a félévi bizonyítványodban. Most, felnőtt fejjel ismét reménykedem. Remélem, hogy az életem visszatér a régi kerékvágásba és a problémáim maguktól rendeződnek. Ami valljuk be, lehetetlen. És most, jelen pillanatban, Catalina ajtaja előtt reménykedem, hogy befogad egy kis időre és a maga bolondos természetével kisegít ebből a szörnyűségből, ebből a sötétségből. Végre megmozdulok és bekopogok az ajtón. Egy pillanat múlva egy alacsony barna hajú lányt pillantottam meg. Meglepődve nézek az ajtóra a kis névtáblácska után kutatva és bizony nem tévedtem ez Lina otthona.
-Umm Zayn vagyok Catalina egyik barátja és....
-Tudom ki vagy, és jobb lenne ha távoznál.-vágott közbe ideges hanggal a számomra ismeretlen leányzó. Értetlenkedve bámultam, majd rám akarta csukni az ajtót, de nem hagytam. Ez Lina háza, ha nem lát szívesen majd kidob. És remélem ez nem fog bekövetkezni.
-Figyelj ez nagyon fontos!-nézek rá komolyan mire ő elképedve bámul rám.
-Egy pofátlan disz....-
-Ki az Hailey?-hallom meg Catalina halk és meggyötört hangját, amitől összeszorul a szívem. A barna hajú csajszi arrébb lépett, így felfedve Lina alakját. Az ajkaim szétválnak amint végigmérem a szöszi, egykor életvidám lányt. Egy egyszerű rövidnadrágot visel fehér felsővel ami igazán átlátszó. Más körülmények között bizonyára  élvezném a  látványt. Üvölt az arcáról szomorúság, csalódottság és a fájdalom. A szemei sem úgy csillognak, mint mikor Hillmortonban jártunk. Egy összetört lányt látok magam előtt és ideje lenne kiderítenem, hogy mi a baja, a karjaim közé zárni és megvigasztalni.
-Lina! Mi történt?-lassan közelebb lépek hozzá, majd pontosan előtte megállok. Lina tudomást sem vesz a jelenlétemről.
-Lina?!-érintem meg gyengéden a vállát, amire azonnal reagál, hatalmas erővel arcon vág.
-Ugyan olyan görény vagy mint az összes többi férfi! Talán még undorítóbb! Hogyan hallgathattál el egy ilyen fontos dolgot előlem? Mit gondoltál? Azt hitted kedvedre játszadozhatsz velem? Fel fogod egyáltalán, hogy mit tettél? Velem hemperegtél, miközben barátnőd van! Tudod milyen megalázó ez?-csak úgy köpte a szavakat, érzelemmentesen.-Hogy is tudhatnád..... Hiszen te vagy a nagy Zayn Malik a híres bandából. Lányok ezrei vannak megőrülve érted. Ó Istenem ha tudnák milyen is vagy valójában. -egy árva könnycsepp folyik végig az arcán. Szörnyű így látni és szörnyű, hogy miattam van ez az egész.- El sem tudod képzelni mit érzek m-most.- a hangja megremeg majd zokogni kezd. Gondolkodás nélkül sietek oda hozzá majd magamhoz húzom. Próbál elmenekülni az érintésem elől, azonban nem hagyom.
-Kérlek engedd, hogy megmagyarázzam.-suttogom a fülébe.
-Miért tetted ezt velem?!-picit elhajol és mélyen a szemeimbe néz. Nem bírja sokáig sírás nélkül, könnyei újra utat törnek maguknak, és most magától fúrja a fejét a mellkasomba. Lehajolok és a térdhajlatába csúsztatom a kezem majd felemelem. Óvatosan leülök a kanapéra és lány csókot nyomok a szöszi homlokára. Szorosan kapaszkodik belém, ami meglepő az előbbi pofon után.
-Válaszolj, kérlek!-sokkal nyugodtabbá válik a hangja, ám még mindig könnyek hullanak a szeméből.
-Válaszolok, csak ne sírj!-kisimítok pár szőke tincset Lina arcából, megpuszilom majd elkezdem a magyarázkodást.-Biztosan tudod milyen érzés kételkedni.... Egy borzalmas érzés... És talán azt is tudod milyen kételyek között élni... nekem így kellett élnem eddig. Nem voltam biztos az érzelmeimben és a tetteimben. Nem bíztam senkiben még a saját családomban sem. Folyton azon agyaltam, hogy mi a helyes és mi nem. Sosem azt tettem ami nekem jó, mások elvárásai szerint éltem. Aztán jöttél te... az elbűvölő természeteddel. Teljesen elvarázsoltál. És tudod mit?! Semmiben nem voltam még ilyen kicseszettül biztos, mint ebben!-számat lágyan Catalina ajkaira helyezem, Ő pedig nem tol el, sőt belemosolyog csókunkba.

9. rész - Az igazság

Sziasztok!

 Ismét egy rövid résszel készültem, de ismeritek a mondást; a jóból keveset adnak :D Na jó nem, csak viccelek. Az igazi ok amiért rövidek a részek, az az, hogy idő és energiahiányban szenvedek. Ne haragudjatok érte :( Viszont most 2 részt is hoztam, szóval remélem kiengeszteltelek titeket! :) Köszönöm a feliratkozókat és a kommenteket (bár lehetne belőlük több), és jó olvasást!

ui.:remélem tetszenek a rendezett képek

Catalina Pierce

A türelem rózsát terem! Már egy egész hete hajtogatom ezt magamnak... Eszméletlenül hiányzik Zayn. Tisztában vagyok vele, hogy neki is megvan a saját élete, de... jelen pillanatban minden vágyam, hogy megossza velem. Kételyek között hánykolódom... Vajon Ő is gondol rám néha? Teljesen megbolondulok... lassan azon kapom magam, hogy a közös esküvőnket szervezem és babaruhát vásárolok a piacon a jövendőbeli gyermekünknek, ami ugyebár nem történhet meg... 

Olyan nehéz leírni, hogy miről is van szó. Mellette kiteljesedhetek és elengedhetem magam. Eddig még egyik férfival sem tudtam olyan őszintén és nyíltan beszélgetni, mint ahogy Zaynel. Remélem hamarosan felhív és láthatom...

*

"Tudom, és megértem, miért olyan fontos neked, hogy megvédj. És valahol szeretem is. Tudom, hogy szükségem van rád, mellettem állsz, ahogyan én temelletted. De ha van jövőnk együtt, akkor bíznod kell bennem, és bíznod kell az ítéletemben. Igen, néha tévedek, hibázok, de tanulok ezekből."  A csengő éles hangja zökkent ki a kedvenc regényem olvasásából. Izgatottan ugrálok el az ajtóig, csodálkozom, hogy nem estem el. Szinte kivágom az ajtót, és legnagyobb meglepetésemre a barátnőmet találom a bejárat előtt. Gyönyörű szemeivel mosolyogva kémlel, majd egy határozott igennel kijelentem magamnak, hogy gyönyörűbb mint valaha.

-Hiányoztam?-kérdezi, bár tisztában van a válasszal.

-Hailey Carter! Tilos ilyen sokáig nem találkoznunk!-borulok érzelgősen a nyakába. Tényleg nagyon hiányzott. Lehuppan a kanapéra, majd mesélni kezd. Megtudom, hogy a franciák nagyon rámenősek és közvetlenek tudnak lenni és ez szörnyen bosszantó, viszont mindezt jóváteszi a rendkívül magas színvonal. Hailey a tudtomra adja azt is, hogy Franciaország a művészetek és a pompa hazája. És természetesen javasolja az Eiffel-torony előtt történő csókolózást a szerelmemmel. Hmm Zayn, a közeljövőben kötelező lesz ellátogatnunk Párizsba.
- És mi van az imádnivaló Oliverrel?-mosolyogva faggatom barátnőmet, aki az említett fiú nevére teljesen elpirul.
-Anyu szerint lassacskán esküvő lesz.-felcsillan a szeme, ahogy kimondja a bűvös szót. Célzó mosolyra húzza a száját, és emlékképek ezrei törnek rám. A terveink és álmaink a nagy napról.
-Ez csodálatos, nagyon örülök!-ölelem át.-Csak úgy ragyogsz!
-A szerelem csodákra képes!-jelenti ki. Egyetértően bólintok, majd szóba kerülök én... Vonakodva bár, de mindent elmesélek Zayn-ről, az együtt töltött pillanatokról és arról, hogy teljesen oda vagyok érte.

*

-Lina, ez remek! Végre megtaláltad azt a fiút aki megbecsül!-őszintén örül a boldogságomnak.-Mit mondtál, hogyan is hívják?!-érdeklődik összehúzott szemöldökkel.

-Zayn Malik...-vágom rá hirtelen. Hailey arcáról eltűnik a mosoly, gondolkozni kezd. Rémültséget, csalódottságot és kétséget vélek felfedezni az arckifejezésében.-M-mi az?-hangom bizonytalanul csuklik el.

-Franciaországban.... A húgom, Holly elrángatott egy koncertre. One Direction... azt hiszem így hívták a fellépő bandát. Hol a laptopod?-idegesen kapkod, majd az ölébe veszi az említett tárgyat és beírja a keresőbe a banda nevét. Rákattint a képekre, majd leesik az állam. Zayn Malik, egy híres énekes, és egy hazug disznó!

8. rész - Elvesztettem önmagam

Zayn Malik

Ilyen az élet! Kis kavicsokkal dobál meg minket - figyelmeztetésképpen. Ha ezeket a kis kavicsokat nem vesszük észre, akkor egy téglával dob meg. Ha a téglát sem vesszük észre, akkor szétzúz egy kősziklával. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor láthatjuk, hogy hol nem vettük észre a figyelmeztető jeleket. És akkor még van képünk azt mondani: "Miért pont én...?

-Sajnálom! Letértem a helyes útról, és elvesztettem önmagam. Bevallom, az elmúlt egy hétben elég sokat ittam, és a drogokra sem mondtam nemet. Egyszerűen túl sok ez nekem. Sok a hírnév és a támadás. Miért nem lehetek normális Perrie?! Százszor könnyebb lenne neked és nekem. Könnyebb lenne nekünk!- őszinte vagyok hozzá, hiszen rendes magyarázatot érdemel. Talán ez a legkevesebb amit most tenni tudok érte.

-Annyira el voltál foglalva az életeddel, hogy közben kizártál onnan. El sem tudod képzelni mennyire hiányoztál, Zayn! Kétszer annyira mint amikor koncerten vagy, egy másik kontinensen! Mert akkor tudom, hogy ha szeretnél sem lehetsz velem és a hiányod elviselhető... De most... Négy hónap szabadságod van, és mégsem látlak.- könnyei közepes tempóban csúsznak le arcán, nem tudom pontosan mit is mondhatnék. Közelebb sétálok hozzá, próbálom elkapni a tekintetét, azonban ez lehetetlen mivel a földet kémleli. 

-Perrie...- megérintem a karját, de azonnal elhúzódik.

-Tartsunk szünetet! Át kell gondolnom ezt az egészet!-szavai nyersen csengnek a fülemben újra meg újra. Ajkaim akaratlanul is szétnyílnak, meglepődésemben. Pezz sarkon fordul, otthagyva engem a rengeteg érzelemmel amik lassacskán felemésztenek.  Egyáltalán nem erre számítottam.

*

 

annyi sok kérdés kavarog most a fejemben. Vajon mit érez most Perrie? Vajon mit érezne ha tudná az igazat? Miért rontok el mindig mindent? Perrie rezzenéstelen arccal kémleli a televíziót, mit sem törődve a "búcsúval". 
-Hát akkor én most megyek... Vigyázz magadra kérlek!-tekintetemet a padlóról az ártatlan lányra emelem, azonban ő továbbra sem néz rám. Nem hibáztatom érte. Csalódottan fordulok el, majd elindulok az ajtó felé.
-Mintha érdekelne...-hallom a hangját, de nem tudok megszólalni, képtelen vagyok rá...
Életkedv nélkül ülök be az autómba, majd a ruhákkal teli sporttáskát az anyósülésre dobom. A kormányra támasztom a fejem...Fogalmam sincs hová menjek. Egy nyugodt hely kell messze a fotósoktól és a rajongóktól. Tudom már!